KAZAH TÖRTÉNÉSZ PROF MURAD ADJI (ISKENDEROV)BESENYŐK

A besenyők vagy besenyők nomád török emberek, akik a Gokturk állam bukásával elhagyták szülőföldjüket, Nyugat-Szibériát, és a Volga és az Ural folyók közötti régióban telepedtek le, ahonnan származtak, és onnan az Észak-Kaukázusba, a Fekete-tengerbe, Kelet-Európába és a Balkánra vándoroltak.

Származás

A besenyők [1] az Oguz törökök 24 törzsének egyike a Oguz Khagan eposz szerint pedig Mahmud nak,-nek Kashgar, a huszonkét Oguz hadosztály egyike a díván-Argentina L. A. G. G. T.-T."... A tizenkilencedik az"Accent becenek". Dokumentumuk a következő: gyengéd.svg"[1] az Oguzes három fő ágának török termete, amelyet úgy határoz meg. 10. században élt Istahri a Pechenegekre mint a török népek közösségére utal, míg Rashiduddin a gok Khan generációjából származó Pechenegeket mutatja be munkájában Cami ' ut-Tevarih. A Bizánci Anna Komnini kijelentette, hogy a Pechenegek ugyanazt a nyelvet beszélik, mint a kunok.[2]

A besenyők, amelyekről azt gondolják, hogy az Onoks-ból állnak, amelyek a G-ok nyugati szárnyát alkotják, 6. megfigyelték, hogy a XII.században telepedtek le az Issyk-tó és a Balkash-tó körül. 8. században az Oghuzok nyomása alatt nyugatra vándoroltak, és a Seyhun folyó körül telepedtek le. Ezután folytatva mozgásukat, elterjedtek az Aral-tó északi részén és a Kaszpi-tengeren.

Nevek

8. a századi Khor nagyköveteinek (az ujgurok tibeti neve) jelentéseiben Becanag néven is említették őket.[3] egy ismeretlen szerző Hudud al-'alam min al-mashriq Al-maghrib (arabul: 6-6) a nyári befejezésem 982-ben, majd gurlu Abu al-Harith Muhammad ibn Ahmad pecheneks bachanak uralkodója, aki ebben a könyvben arabul és törökül íródott Turkan-I-I Bachanaki nevezték el.[4] Dede Korkut eposzában a "Bechenek" nevet használták a Pechenegek akik összeütköztek a Salur fiú a Oguzes. Az itt említett besenyők a Oguzes, eltekintve a nyugat felé vándorló fő besenyők tömegétől. Abu ' l ghazi Bahadur Khan munkájában, Genealógia-I Terakime, a Pechenegeket "Becene"néven említette.

Gombocz Zoltán magyar tudós, a finnugor és török nyelvek szakértője kijelentette, hogy a név "Beche" volt, majd később "Becenek" - nek ejtették. A" Be Inconstricte " szó török név, és ez a név Arab forrásokban is látható, amelyek információkat szolgáltatnak a Törökökről. A nyugati forrásokban a Pechenegeket először "Pecenaci" néven említik a 899-es krónikákban, amelyet Regino, a nyugat-lengyelországi PR 6m kolostor fő szerzetese írt a hallott alapján. Nestor, az egyik orosz ESET, ezt a népet "Pechenegs" - ként, többes számban pedig "Pechenegs" - ként említette. Bruno német misszionárius, aki 1007-ben személyesen kapcsolatba lépett a Pechenegekkel, "Pezengi" - nek nevezte őket. A bizánciak viszont ezt a népet Patzinag-nak hívták (Apostolok). A magyarok viszont erre a népre utalva a "Bessen (Besseni), Bisseni (Bisseni)," Bessi (Besseneu) "vagy" Besseneu "(Besseneu) neveket használták. A nyugati forrásokban a "Pacinaci", "Pacinacae", "Patzinacite" neveket használták.[5]

Történelem

A Pecseneg bélyegző

A Pechenegek hazája és nyugati vándorlásuk

Bár ismert, hogy a Pechenegek a török népek közé tartoztak, nincs elegendő információ a lakóhelyükről, mielőtt megérkeztek a Yayik folyó és az Idil folyó közelében. A legkorábbi Jóslat A Pechenegekről az, hogy a nyugati G .. kt .. kán I .. Bára, 634 után új magasságú szervezetében ez a nyak megjelent a történelmi színpadon.[6]

Néhány történelmi beszámoló alapján úgy gondolják, hogy a Besenyőket alkotó törzsek egy része az Issik-tó és az Ili-folyó körül élt. A Talas-i csata után látható, hogy a Karlukok kezdték uralni Talas-t a régió megerősítésével és 766-ban a T-RGI-K megsemmisítésével. 791 és 812 között, amikor az ujgurok egy hosszú háború után megtizedelték a Karlukokat, a Pechenegeket más népekkel együtt nyugatra kényszerítették a nyugatra vándorló Karlukok nyomására.[6] Toru Senga japán tudós viszont azt javasolja, hogy az ujgurok legkésőbb 821-ig kiutasítsák országukból a Pechenegeket a felső Irtysh régióban.[7]

Amikor a történelmi folyamatot követték, az ujgurok először legyőzték a Karlukokat, és amikor a Karlukok nyugatra vonultak vissza, itt találkoztak az Oghuz néppel, és kiűzték őket földjeikről, és az Oghuz emberek, akik elvesztették földjeiket, tovább mentek nyugatra, és harcoltak a Seyhun törzsekkel és az Aral sztyeppéken élő Pechenegekkel. A Besenyőket a Karlukok és Kimekek támadták meg, akik szintén az Oghuzok szövetségesei voltak, valószínűleg különösen a Salur bojárok támadása.[8] Bár a besenyők túlnyomó többsége nyugatra vándorolt, ismert, hogy némelyikük velük összhangban élt, elfogadva az Oghuzok szuverenitását, amelyet a Kashgari Mahmud által említett Oghuz törzsek listáján szereplő Besenyőknek tekintnek.[6]

Josef Markwart német történész és nyelvész azt írta, hogy a Karlukok elnyomásának megszüntetése érdekében a Pechenegek kénytelenek voltak a 8.helyre költözni. bár azt állítják, hogy Seyhun környékén találták meg a század elején, nem tudott bizonyítékot találni ennek alátámasztására. Biruni "Tahdid' u Nihayeti 'l-Emakin li tas-hih-I Hazrat 'Il-Masakin" című munkájában azt állítják, hogy amikor Ceyhun az ágyában bekövetkezett változás miatt eltért az Urgench és Khwarezm közötti Pecheneg földtől, ezeket a helyeket egy ideig megtizedelték, és a későbbi években, amikor ezt a helyet elpusztították, népe a Kaszpi-tenger partjára vándorolt. Biruni kivételével azonban nincsenek más történelmi feljegyzések a Pechenegek településéről eddig délnyugatra. Valószínűleg ezeknek a Pechenegeknek kell lenniük, akik a fent említett Oghuzoknak megfelelően élnek. Ibn Khurdazbih Dec perzsa földrajztudós 854-874 között írt munkájában látható, hogy a besenyők még nem léptek át az Idil folyón.[9]

Mindezen ismeretlenek után talán a Pechenegekről a legrészletesebb forrás Konstantin VII. 10 bizánci császár. század közepén írt de Administrando Imperio könyv. E munka szerint Pechenegek, 9. a század közepén telepedtek le az Y és az Idil folyó partján, amely 8 hosszból és negyven faragványból állt. A három fő törzsek (Irtim/Ertim, Çor/Çur, Yula/Güla) említik, mint több noble (nemes) az elején a nyolc nyakát, majd a továbbiakban Kangar vagy Külbey/Kölbeg, Talmat, Karabay/Karıbay, Kopun/Kaban pedig Çoban/Çopan. Bizánci források szerint, május Apostlan, aki az Ertim boyu vezetője volt, ennek a Pecheneg-tömegnek a vezetője volt. A fiú vezetője Kael volt, a Yula fiú vezetője Kurkut volt, a Karabay fiú vezetője Kaydu volt, a Talmat fiú vezetője Kostan volt, a Kopon fiú vezetője Yazi volt, a pásztor fiú vezetője pedig Batan volt. A De Administrando Imperio-ban különféle vélemények vannak arról a kijelentésről, hogy a Pechenegeket eredetileg Kangaroknak hívták. E kijelentés értelmezése szerint a Kangar Unió tagjai, akik a Kangok vezetésével jöttek a Pechenegek földjeire, továbbra is a bizánciak Pechenegekként határozták meg azokat a Pechenegeket, akik ezeken a területeken éltek. Vannak azonban olyanok, akik úgy vélik, hogy ez a kifejezés a "Kingir" szóból származik, ami "bátor" Közép-Ázsiában, KR. Konstantinos értékelése, miszerint a Kangar szó munkájában "nemeset" jelent, szintén megerősíti ezt az állítást. Mindazonáltal, az Administrando Imperio című műben kijelentik, hogy a YAY blokklánc és az Idil folyó körüli besenyők szomszédok voltak a Kazárokkal és az Uzlarral, és a kazárok és az Oguzok (uzlarként ismertek el) összeolvadtak és nyugatra űzték a Besenyőket. A kazárok különösen a 8.helyen állnak. a harc az arabok (Umayyads és Abbasids) a XII században, majd a 9. a század első felében jelentősen meggyengült a Kabarok által okozott lázadás miatt. Amikor a Pechenegek megérkeztek az Idil folyó régiójába, a Khwarezm felé vezető lakókocsi-útvonalak elleni támadásaik eredményeként az ezen az útvonalon folytatott kereskedelem blokkolódni kezdett, bár a kazárok megpróbálták megakadályozni őket, nem tudtak ellenállni nekik, és segítséget kértek az Oguzoktól, a Pechenegek ellenségeitől. 10. az évszázados muszlim földrajztudós, Ibn R ons azt is kijelentette, hogy a besenyők 10 nap távolságra voltak a Kazároktól, és hogy a kazárok rendszeresen megtámadták a Besenyőket minden évben.[7]

Az Oguzok és a kazárok elleni vereség után a besenyők, akiket a Don folyó körül szorítottak, legyőzték a "Levedia" nevű területeken élő magyarokat a Fekete-tenger közelében, a Dnyeper és a Don között, ami miatt nyugatra menekültek. Figyelembe véve, hogy a bizánci császár által kinevezett Thesszaloniki Konstantint a magyarok megtámadták a Kaszpi-tengeri országba Hersonissoson keresztül 860/861-ben, úgy gondolják, hogy a besenyők még nem utaztak idiltől nyugatra ezekben az időpontokban. A 899-es krónikákban, amelyek alapján Regino, a nyugat-lengyelországi PR 6m kolostor fő szerzetese hallotta, a Pechenegek kiűzésének dátumát a magyarok a "Levédiából" 889-ként említik. Mint korábban említettük, az Uz nyomás következtében a Pechenegek többsége nyugatra vonult vissza, míg néhányan az Oghuzok alá kerültek, és továbbra is az Oghuzok uralma alatt éltek, nem hagyva el hazájukat.